Back to Top

Apácák völgye, Pico Areeiro


Az éjszaka kezdődő utazás arra jó, hogy szétzilálja az ember megszokott életritmusát.
A megszokott reggel négy órás ébredésem átment éjjel egyre, amikoris fél óra nyüglődés után el tudtam dönteni, hogy mégis álmos vagyok és vissza kellene dögleni. Addigra megittam a reggeli kávémat, ami abban segített, hogy a visszadöglésem is el legyen cseszve, mert a kávé ébrentartani kevés volt, aludni meg sok.
 
Aki még fiatal az simán veszi az ilyen akadályokat, de ahogy múlnak az évek a rugalmasság elveszik és az életmenet egyre inkább belemerevedik a megszokásokba. Azt is mondhatnám férfiasan, hogy a merevség átmegy a gatyádból az agyadba, helyet cserél a rugalmassággal...
 
 
Délelőtti tervem az összeszokás az autóval, valamint az elmaradt telefonkártya aktíválás. A terv része volt némi dízel égetés olyan meredek utcákban, amikbe nem mehetek be Gabival, mert fél tőle, hogy kifolyik belőle az a rengeteg folyadék, amit magába tölt a nap folyamán.
 
Indulás után jó tíz percembe telt, hogy az autóban megtaláljam a helyem. Valahogy az ülés annyira el volt állítva, hogy képtelen voltam "érezni" az autót. De aztán sikerült felpumpálnom jó magasra és végre meglett a komfort érzésem.
 
Reggel fél 9 körül 12 fok volt, de a nap már szikrázóan sütött. Lefelé tartva a városba a hőmérséklet 16 fokra javult, ennyit jelent a 600 méteres szintkülönbség.
 
A főbb útvonalakon meglehetősen dinamikus vezetési stílussal tartottak a madeiransok a munkahelyükre (barátnőjükhöz, bárhová). Ha valaki nem elég biztos önmagában és a vezetési tudásában, akkor lehetőleg kerülje hétköznap a reggeli órákat, mert ezek az ő óráik.
Ismét jelezném azoknak, akik úgy érzik, hogy roppant jók az autóvezetésben, az lehet hogy igaz magyarisztánban, de itt egyátalán nem biztos. A maderiansnak cumis kora óta az agyában van, hogy nem csak két irány létezik, neki a jobbra-balrán kívül ott van a fel-le is. Itt pedig a felmegyek és a lemegyek autóban ülve nagyon mást jelent.
 
Az utcákon sokan kocognak. Van aki póriasban, klottgatya izomtrikó kombóban, és van olyan akinek a felszerelése és a ráaggatott IOS technika veri az otthoni reptéri parkolóban ránk váró Fityó árát. A kocogók nemzeti hovatartozását nem tudtam megitélni, egy biztos - nem turisták.
Találkoztam kerékpárossal is. Na ő se melóba karikázott, mert olyan selyemruha volt rajta, amiben nem biztos hogy meg lehet ülni egy irodai forgószéket.
 
A Mercado előtti úton olyan araszolás folyt, mint otthon a nagykörúton. Ma nem volt kipufogógáztól terhes a levegő, szerintem az enyhe szél vagy a hűvös idő segített abban, hogy tiszta maradjon. Olyan tömeg igyekezett a célja felé, hogy az megdöbbentő. Tébláboló turistát nem nagyon tudtam felismerni.
 
Amit azonnal kiszúrtam az az, hogy a nők túlnyomó része elvesztette a fittségét. 2015-ben ez nagyon nem így volt. A kerek popót felváltotta az irdatlan nagy kuffer. Combjaik a streccs farmerjeikben olyan, mint a főtt debreceni ami éppen robbanni készül.
Férfiakból pocakos szinte csak a magamkorabeliek között található, meg persze a láthatóan turista emberek a kivételek. Elképzelni nem tudom mi hozott ilyen változást három négy év alatt.
 
A kikötő mellett a szállodasor felé haladva nagy a nyugalom. Szállodahajó nincs benn, a turistahad még nem ért ide, a helyieknek meg semmi dolguk errefelé. A két hely nincs kétszáz méterre egymástól...
Az Autonomia téren tiz-tizenöt középkoron túl levő férfi támasztja a korlátot és nézi a feljebb nyüzsgő tömeget. Nem tudom mire várnak, de szemmel láthatóan semmi dolguk. Lehet hogy várják a nyüzsi végét és mennek kártyázni a mercado melletti placcukra.
 

 
 
 
 
 
Nem volt kedvem ebben a nyüzsiben parkolót keresni, vagy beszuszakolni magam a parkolóházba, ezért elgurultam a meglehetősen távoli Forum Madeirához ami a szállodasor túlvégén van és olyan mint a Westend zanzásítva.
 
Azt hiszem 2016-ban vettem itt egy MEO simkártyát a mifi routerembe.
Nem volt egyszerű akkoriban sem megmagyarázni az éppen ott levő eladónak, hogy mit akarok. A "pliz pre-pago simkard only internet fiftín déj" neki olyan baromi bonyolult volt, mint nekem a zsetonos beléptetéssel működő pincegarázs. Kérésemre akkor úgy nézett rám, mintha egy duplahambit kértem volna mustárral abban a telefon boltban.

Na mindegy, idén könnyebb dolgom lesz. Egy kártyát kell csak visszaaktíválni, adok neki tizenöt órót és boldogok leszünk mindketten.
Hát nem így lett.
 
Kifogtam egy olyan fiút, aki semmit sem értett. Láthatóan önmagát sem, hogy mi a fenét keres ő abban a boltban. A srácnak szerintem narancsot kellene facsarnia a Mekiben, ahhoz nem sokat kell agyalni, felül bedob, alul kifolyik oszt ennyi a szakma.
Látva a csóka bénázását odajött egy jujjdehelyes fekete hajú fitt tündérke és mosolyogva megkérdezte, hogy srebassa mussa zsebissa? Ott álltam lefagyva és bámultam, hogy milyen szép.  Nem tudtam megszólalni, de a fejemben belül hangos kattogással számlált visszafelé a kivűlről is látható IQ-m visszajelzője, és hangos szirénázás jelezte, hogy ábrázatom hamarosan eléri a vágómarha kinézetét és elkezd a szájam sarkából nyál folyni. Megráztam magam és ígyekeztem visszaszerezni valamennyit az elvesztett méltóságomból, rá mutattam a Mekk mester kezében levő kártyámra és kinyögtem: plíz aktivét!
 
Lázas pötyögésbe kezdett a gépén és tíz perc múlva közölte, hogy nem tudja aktíválni, mert pessa musa zsebavuba. Ez gondolom azt jelentette, hogy leszarozta a cége saját termékét. Mondtam neki hogy no problémo, pliz nyú card!
 
Itt már éreztem hogy bizsereg közöttünk a levegő és mindketten ugyanarra gondolunk.
(Egy működő prepaid kártyára)
 
Bement a raktárba és kihozott egy originál meo enjoy kártyát leragasztott papirtokban tök újban. Elkezdte beaktíválni, pötyögte a gépébe. Láthatóan nem stimmelt valami. Segítségül hívta Mekk Eleket, aki szerintem még jobban belezavarta a dolgokba. Végül hívták az üzletvezetőt és hárman értekeztek ott körlöttem. Úgy éreztem magam mint a kórházban, amikor az ágyam végében vizitel egy halom orvos és elkezdenek latinul hablatyolni.
Végül a MEO konzilium arra a megállapításra jutott, hogy a vadi új simkártya is szar. Itt már elkezdtem kételkedni, hogy az én kártyám volt e a beteg vagy ez az üzlet az. Tündérke hozott hátulról egy másik ugyanolyan kártyát és újra pötyögte a dolgokat. Hogy ne legyen neki kínos megpróbáltam levenni a szemem róla.
Az egyiket sikerült.
 
Végtelennek látszó idő után mosoly ült az arcukra és úgy tünt lesz kártyám. Tündibündi elővett egy postitet és ráírta hogy 34,99. Namondom kezd érdekes lenni. Ez a helyi nav által megállapított számlaadási kötelezettség?
A számok láttán tudtam, hogy ennyit nem adok azért a kártyáért, már a 2016-os 25 euró is sok volt.
 
Próbáltam nem ingerült lenni és szerintem mosolyogva kérdeztem tőle: wát is tíz? iz it pin kód? (anyám kedvéért, meg azonak akik nem tudják értelmezni a fonetikus angolomat: mi ez? ez a PIN kód?)
Lehet hogy nem mosoly volt az arcomon, hanem vicsor, mert a lányka halkan mondta az eurót és oda is irta. Ekkor mutatóujjammal a sor elején levő hármast majdnem átnyomva a pult üvegén rákérdeztem, hogy haaaarminc???
Erre a leányka elkezde a "véletlenül" hármasnak látszó hármast átgravírozni egyessé. Nos hármasból lehet nyolcast gyártani, de egyest nem igen. Itt már a lányka érezte, hogy nem lesz ingyen reggeli hármuknak. Ekkor kezdett el Mekk Elek számlát gyártani a gépén, amin félreérthetetlenül ott szerepelt a 14.99.
 
Egy szó mint száz, ebben az üzletben megpróbáltak lehúzni. Nem döbbentem meg, mert szerintem 2016-ban már megtették egyszer. Aki meg visszamegy a kocsma elé még egy pofonért, az megérdemli.
 
 
Elindultam "hazafelé" útbaejtve a szállodasor melletti sétányt. Az itt megszálló meglehetősen nagy turista tömeg a belváros irányába sétált, ami szerintem elég messze van gyalog. Megnéztem az egyik itt kiszemelt éttermet, de ki fogom hagyni, mert nem fogok budapest ötker típusú keringést végrehajtani itt parkolóhelyet keresve.
 
 
Délutánra az Apácák völgyében levő kisvendéglőt céloztuk meg.
A napjainkat úgy tervezzük meg, hogy a megcélzott térségben keresünk egy jónak tűnő etetőt és köré tervezzük az egész napot. Tehát ez az inverze a "megnézzük az izét, aztán eszünk valahol"-nak. Mivel Gabi korgó gyomorral kezdi a napot, én meg reggel négy óta fenn vagyok, azt hiszem ez érthető indok. Tehát ellötyögünk az etetőig, hamikázunk aztán gurulunk nézelődni.
 
A Google tudatlan Maderiával kapcsolatban. A maderians nem netfüggő, így nagy ívben tojik arra, hogyha a Google nyitvatartást jelez az ő szünnapján.
Gondolom ebből levontátok a következtetést, hogy odamentünk egy bezárt etetőhöz.
 
Mielőtt Gabi pánikba esik, mint én decemberben az üres fáskamra láttán, gyorsan kidolgoztam egy alternatívát. Mondtam neki menjünk fel a kilátópontra Eira do Serrado-hoz (a szállodához) és együnk ott egy pár szenyót, aztán majd kitervelünk egy másik etetőt a nap fénypontjaként.
 
Odafenn a teraszon - tehát nem a szálloda éttermében - olyan meglepően olcsó árakkal és szinvonalasnak tűnő kajákkal teli étlapot találtunk, hogy úgy döntöttünk, itt biza nem csak szenyóval kényeztetjük magunkat. A dologban fontos az, hogy az étlapon képekkel illusztráltan láthatod mit fogsz kapni.
 
Az index utazási fórumjáról beugrott nekem a gesztenye leves. Gondoltam kipróbálom.
Amit kaptam végül az egy autentikus frankfurti levessel keresztezett sertésragu lett. Gesztenye szerintem a szakács hajszine, mert azt a levesben biza nem leltem.
Lenyomattunk hozzá egy marha és egy disznó sültet.
Nem fejenként, hanem ketten...
 
A kaja kifejezetten jó volt, az ára a hely kiemeltségéhez képest rendkívül olcsónak bizonyult. Kólát és kapuccsínót ne igyatok, ha nem akartok infarktust kapni, mert azok felnyomják a végösszeget. Egy kóla három euró, egy kapuccino négy. A kajánk 22 euró volt.
 
A pincérünk egy orig öreg portugál volt. Kedves, jókedvű rendkívűl szimpi ember.
Adtam neki négy euro jattot és jól elkülönitve külön a icipici eurocenteseket, mutatva, hogy az nem a jatt, mondtam neki dobja oda a halaknak. Ezen jót mulatott, ami őszintének is tünt.
 
 
Ültem a kajáldában a teraszon és élveztem a napsütést.
Nem tünt fel, hogy közben rákvörösre égetem magam. A dolog sunyi, mert nem veszed észre, csak órákkal később. Naptejet hozzatok és használjátok is! Aki meg hülye az süljön le!
 


Bármire öntöd olyan szaga lesz mint egy munkás zokninak a műszak után...
 
 
 
 
 
 
 
Eira do Serradoból át lehet menni egy közvetlen útom a Pico Areeio-ra. Az út nagyon keskeny, nagyon meredek. Aki használni akarja alaposan gondolja át. Egyébként szép teraszai vannak csodás kilátásokkal.
 
A Picon kevesen voltak fenn.
Az úton áttörtünk a felhőkön, odafenn szikrázó napsütés és irdatlan nagy szél fogadott minket.. Csináltam pár fotót a használtan vásárolt Nikon ágyúmmal, majd lefitymáltam a bóvlikinálatot az üzletekben és alig fél óra múlva elhúztuk a belünket, mert a szél átfújta a zsírunkat a szélvédett oldalunkra.

 
 






 
 
A szállásunkra visszafelé menet úgy döntöttem, hogy Gabi tiltakozása ellenére behajtok az eddig kihagyott "Parque Ecologico  do Funchal" területre.
Én valami természetvédelmi területre számítottam, ehelyett az ellenkezőjét találtam. Minden lerombolva, fák kidöntve és a terület közepén óriási zajjal ott volt egy üzem ahol szerintem a hegyeket csinálják.
Az úton mindenhol törmelék, fa szilánkok és minden olyan dolog amit egy minimum százezres gumi garnitúra nem kedvel. A hely a megforduláshoz kevés, mert az egyik oldal sziklafal, a másik oldal szakadék.
Gabi kotkodál, én izzadok. A fejemet alig tudom forgatni a homlokomra ragasztott f.sztól.
 
Végül találtunk az út végén egy helyet ahol megfordultam és visszaaraszoltam a főútra. Örülök hogy nem találkoztam háromtengelyessel, aki éppen szállítja el az üzemből azt amit csinálnak.


 
 

 
 
Autóztunk még egy sort a városban, kerestük a webkamot, aminek a képét a neten láthatjátok. Kerestük, mert onnan csudajó lehet a kilátás. De nem találtunk meg, mert a Nissan navi van olyan fos, mint a Google Maps. Ennek ellenére belőttük a "vigyél hazát" aminek örömére bevitt minket a tobogános utcába, ahol a lelkes angol és német turisták szánkóznak lefelé egy olyan helyre ahonnan csak negyed kiló aranyért jutnak vissza a civilizációba.
 
Mára búcsúzom, holnap itt folytatom.
 
 
Favella

Busz ezerrel lefelé, majd satufék a sarkon megjelenő gyalogosok miatt...